A fürj

A japán fürj

A japánfürj a vadon élő fürj háziasított változata. Kínában, Koreában és Japánban háziasították a XI-XII.század során.  quail-info0 A XII. században már írásos feljegyzés említi, hogy állítólag a japán császár fürjhúst fogyasztott a tuberkulózist elkerülése érdekében. 1910-re a fürjhús nemzeti eledellé vált Japánban. Európában az 1900-as évek elején, Magyarországon az 1960-as években kezdték tenyészteni. Teste zömök, nyaka kissé hosszú, feje és nyaka tollal fedett, lábai tollatlanok. Állebenye és taraja sem a kakasnak sem a tojónak nincs. Leggyakoribb színváltozat a vadas és a búza, de létezik fehér, fehér-vadas és csoki színű is. A kifejlett madár tömege 15-35 dkg. Természetes környezetben kb. 12 hetesen kezd tojni, intenzív tartásnál már 6-7 hetesen megkezdődik a tojásrakás. Éves tojáshozamuk megközelíti a 300 darabot. A Japán fürj tojása átlag 11-14 grammot nyom. A fürjtojás beltartalma gazdagabb a tyúktojáshoz képest, nagyobb mennyiségben tartalmaz ásványi anyagot és vitamint. Szexáló mesterek akár napos korban képesek megkülönböztetni a tojót a kakastól, általánosságban azonban leghamarabb 4 hetes korukat követően lehetséges. Vadas színű esetén a kakasok begye egyszínű „rozsdás”, míg a tojóké pettyezett.